VisszaJátszás 1982 – Aranyos ezüstös lányok

Folytatódik sorozatunk, ez a kis időutazás, melynek során felidézzük múltunk eseményeit 1974-től kezdve. Mikor belekezdtem, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok részt elér ez a sorozat. Nagyon örülök, hogy sokan olvassátok, ez számomra azt jelenti, hogy érdemes írnom. Továbbra is főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire, körülményeire is.  Remélem, sokakban felidéz majd ez a kis olvasmány néhány szép emléket.

Tizenhetedik állomásunk évszáma újra

1982

Az ebben az évben átadott Budapest Sportcsarnokban rendezték a női kézilabda világbajnokságot. A magyar csapatnak jó esélye volt a végső győzelemre, de talán még a mieinknél is esélyesebbek voltak a kelet-németek és a szovjetek. Ne felejtsük azt sem, hogy ez év tavaszán nyerte meg a Vasas a BEK-döntőt, ami után elköszönt a piros-kék klubtól a legendás átlövő, Sterbinszky Amália. 

Sajnos csak ilyen rendezetlen csapatképet sikerült találnom. Állnak: Csíkné Horváth Klára, Őriné Győrvári Györgyi, Csajbókné Németh Erzsébet, Baloghné Nyári Erzsébet, Krámerné Agócs Valéria, György Anna, Barna Ildikó, Szabó István edző. Első sor: Bonyhádi Klára, Angyal Éva, Vadászná Vanya Mária, Rácz Mariann, Gombai Katalin, Gódorné Nagy Mariann, Nyári Zsuzsa, Jakab Gabriella. Külön a kis képen Sterbinszky Amália. 

A világbajnokság december 2. és 12. között zajlott és az utolsó meccsünk után Amál a válogatottól is elköszönt. 32 éves volt ekkor, talán még játszhatott volna, de ilyen magas szinten már nem akart kézilabdázni. Két évet még játszott Dániában, ahol két bajnoki címet szerzett, majd 34 évesen végleg befejezte a játékot.

Amál akcióban a dél-koreaiak elleni meccsen

Az 1982-es világbajnokságon 12 válogatott vett részt. Az első kört 3 darab négyes csoportban játszották, a mieink csoportjában az NDK, Norvégia és az Egyesült Államok játszott a továbbjutó 2 helyért. A magyar válogatott csapat felét a Vasas adta, ha Amál maradt volna a piros-kékek játékosa, akkor az arány még magasabb lett volna. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert egy nagyon összeszokott, egymás gondolatait is ismerő sokszoros bajnok gárda adta a válogatott gerincét.

A várakozásnak megfelelően az első meccset simán nyertük az amerikaiak ellen 22-4-re. Azért a mindössze 4 kapott gól manapság már talán elképzelhetetlen lenne egy világbajnokságon. Következett Norvégia, ahol a női kézilabda azóta a világ egyik legjobbja lett, ám 1982-ben még egyértelműen jobbak voltunk klub- és válogatott szinten egyaránt. Ennek megfelelően 6 gólos győzelmet arattunk ellenük (24-18). 

Vadászné bevetődik az amerikaiak ellen

A harmadik csoportmeccs jött, Magyarország-NDK. A Képes Sportból idézek: 

„A tét óriási volt, aki győz elkerüli, hogy a döntő első játéknapján a szovjet csapattal mérkőzzön. Nekünk a döntetlen is elég a csoportgyőzelemhez. A világbajnoki cím védőjével VB-n háromszor találkoztak a mieink, és mindháromszor vereséget szenvedtek.” 

A meccs végén az NDK vezetett 2 góllal, de a magyar lányok remekül hajráztak, felzárkóztunk 1 gólra, majd az utolsó másodpercekben büntetőt harcolt ki csapatunk. Az időntúli heteshez Gódorné Nagy Mariann állt oda. Ha bedobja, csoportelsők vagyunk, ha nem… de a mi csodálatos 7-es számú játékosunk nem hibázott, a 7-esből a németek kapujába került a labda (17-17 lett az eredmény), a magyar válogatott pedig csoportelsőként jutott tovább a 6 csapatos döntőbe.

A 7-es bedobta a 7-est

Elkerültük tehát azt, hogy a szovjetek ellen kelljen kezdeni a döntő kört. Mindenképpen rossz lett volna egy vereség után máris a következő nagy favorit ellen pályára lépni, emiatt is fontos volt a pontszerzés a kelet-németek ellen. Másrészt pedig ezt a pontot a csapatok magukkal vitték a 6-os döntőbe. A mi aranyálmokat szövögető aranyos leányaink Csehszlovákia ellen folytatták. Északi szomszédaink ellen mi voltunk az esélyesek, és ennek megfelelően alakult az eredmény is (20-17). Utána Dél-Korea következett, akiknek a 6 közé kerülése akkor még nagy szenzációnak számított, de a magyar csapatot ők sem tudták megállítani, jött az újabb győzelem (31-25). Közben a szovjetek is nyerték két meccsüket, így egyedüli csapatként százszázalékos teljesítménnyel álltak a 6 csapatos döntő csoport élén. 

Egy földreszállt Angyal, Éva akcióban

Nagyon szurkoltunk a mieink újabb sikerén kívül annak is, hogy legyen olyan csapat, amelyik ellen a Szovjetunió pontot veszít, mielőtt még az utolsó fordulóban ellenünk lépnek pályára. De ők a csehszlovákok ellen is győztek. A magyar lányok ezután léptek pályára Jugoszlávia ellen. Valahogy ettől a meccstől kevésbé tartottunk, mivel az NDK és a szovjetek tűntek veszélyesebb ellenfeleknek, ám sajnos végül Jugoszlávia győzte le a mi lányainkat (16-17). Sajnos az 5 kihagyott 7 méteres megbosszulta magát. Ez az egyetlen vereség azt jelentette, az utolsó forduló előtt már eldőlt, hogy a Szovjetunió lett a világbajnok.

Gombai Kati, a szuper szélső

Nem néztem utána, hogy a következő Vb-ket milyen szisztémában játszották, de úgy gondolom, hogy annál jobb nincs, mint az egyenes kieséses rendszer. Egy ilyen döntő csoport hozhat olyan végkifejletet, hogy egy válogatott már az utolsó forduló előtt megszerzi az első helyet, így a végén egy számukra már tét nélküli meccsen kell pályára lépniük. Ez történt a szovjetekkel, akik az utolsó meccsen már világbajnokként léphettek pályára Magyarország legjobb kézilabdázó lányai ellen. Ez éppenséggel nekünk annyiból jó fejlemény volt, hogy talán egy kevésbé motivált ellenfelet kaptunk így. Ha győzünk a szovjetek ellen, akkor megvan az ezüstérem, ha nem, akkor a dobogó is elúszhat. 

A hatos döntő végeredménye

Győztünk, remek védekezéssel 13 kapott gólon tartottuk a vörösöket, és a 15 lőtt gól azt jelentette, hogy a magyar lányok megszerezték az ezüstérmet. Úgy emlékszem, olyan ünneplést rendezett a Budapest Sportcsarnok 10 ezer nézője, mintha világbajnokok lettünk volna. Megérdemelték a csajok, és különösképpen a nemzeti csapattól elköszönő Sterbinszky kapott nagy ünneplést. Még egy fotelt is kerítettek valahonnan, amibe, trón gyanánt beleültették Amált, és úgy emelték vállukra. 

A trónon a búcsúzó Amál királynő

A magyar kézilabda egyik nagy királynője búcsúzott. Az egyik, de nem az egyetlen, hiszen a csapattársak között ott volt Gódorné Nagy Mariann, aki szerintem legalább akkora érdemeket szerzett a közösen elért sok-sok sikerben. Így hát az egyik királynő, Amál távozott, de Mariann királynő itt maradt nekünk. Aztán sajnos pár év múlva osztrák színekben lépett pályára, akárcsak a másik Vb-ezüstérmes és BEK-győztes csapattárs, Rácz Mariann. Tehát a honosítások sora már a nyolcvanas években megkezdődött.

A levegőben Mariann királynő

A világbajnokság hangulatának felidézéshez kerestem videót, ezt a kis összeállítást találtam:

Érdekes belegondolni, hogy mennyi olyan ország volt még 1982-ben, amik azóta már nincsenek - vagy többfelé szakadtak, mint Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Szovjetunió, vagy egyesültek (mint a németek).

1982-ben 14 éves voltam, továbbra is a Fáy utcai sporttelepen laktunk, ott dolgoztak a szüleim gondnokként, én pedig onnan jártam be a 32-es busszal az Egressy szakközépiskolába. A kedvenc sportágam továbbra is a foci volt, és erősen bíztam benne, hogy az előző szezon szégyenteljes 12. helyezésénél sokkal jobb lesz a Vasas. A Fradi elleni szeptemberi meccs sokáig emlékezetes marad, bár – a középiskolai kötelező szüretelős programnak „köszönhetően” – nem lehettem ott a Népstadionban. Így csak a Körkapcsolásban tudtam követni, hogy a Fradi 4-0-s előnye után feltámad a Vasas, 4-3-ra felzárkózik, ám sajnos a vége 5-3 lett. Igen kiváló meccs volt, 5 csillagot kapott a Népsport tudósítójától. 

A tavaszi szezonban is volt pár nagyon jó produkció, de ezekről majd a következő részben írok. Mint ahogyan a Budapest Sportcsarnokban rendezett következő nagy eseményről, a C-csoportos jégkorong világbajnokságról is.

Nagyon hálás vagyok nektek, hogy a facebookon és itt is ilyen sokan követitek az általam megosztott tartalmakat. Remélem, továbbra is velem maradtok, én pedig igyekszem a jövőben is érdekes visszaemlékezéseket írni. 

Kívánok minden kedves olvasómnak kellemes Karácsonyt és sikerekben és egészségben gazdag 2021-es évet.