VisszaJátszás 1984 - Az elveszett olimpia és az első nagy bundabotrány

 

Közel egy év után folytatom ezt a sorozatot. Persze többször is eszembe jutott, hogy kellene írni egy új bejegyzést, de valahogy nem szántam rá magam, hogy 1984-ről írjak. Eddig. Pár napja, amikor egész sok időm volt az év végi szabadnapok alatt, elkezdtem felidézni fejben, hogy mik is történtek 1984-ben. Kezdjük egy olyan eseménnyel, ami megtörtént ugyan, de nem úgy, ahogy kellett volna történnie.

Nem lehettek ott a magyar sportolók a Los Angeles-i olimpián. A politika másodszor is közbeszólt, az 1980-as moszkvai olimpia amerikai kezdeményezésű bojkottjára válaszul akkori bölcs vezéreink kitalálták, hogy földig hajolnak az orosz akarat előtt, és jó csatlósként beállnak a Los Angeles-i olimpiát elutasító szocialista országok sorába. Ezzel megannyi nagyszerű sportoló karrierje tört meg, akik éveken át készültek életük nagy megmérettetésére, amit aztán a felsőbb akarat jéghidegen megakadályozott. De mit lehetett tenni? Nem voltunk szabad emberek egy szabad országban. Talán úgy gondolták „fent”, hogy sok remek sportoló nem térne haza az olimpiáról, inkább választaná a lehetőségek hazáját. Valljuk be, nem volt ez minden alapot nélkülöző feltételezés, de aki menni akart, „Nyugaton” akart maradni az számtalan más versenyen is megtehette volna.

Carl Lewis, aki 1984-ben négy aranyat nyert

Az olimpia csodáját 1984-ben sportolóink nem élhették át, ők is csak a felvételről leadott összefoglalókat nézhették. Számomra csak Carl Lewis 4 aranyérme maradt emlékezetes. Egyébként az egész olimpia teljesen érdektelen maradt.

Aztán két évtizeddel később olyan helyzetbe kerültem, amikor egy tévés vetélkedőben (Multimilliomos a TV2-n) alaposan megszivattak. Már több kérdést sikeresen megválaszoltam, amikor választás elé kerültem, és én a sport témakörből kértem a következő kérdést. Gondoltam, abban van a legtöbb esélyem helyesen válaszolni. Ám egy olyan kérdést kaptam, amit Magyarországon talán csak a kérdés kiagyalója tudott volna megválaszolni, rajta kívül szerintem egy teremtett lélek sem tudta. A kérdés így szólt (és itt kapcsolódik a témához):

Melyik Hollywood-i sztár birtokán rendezték az 1984-es olimpia military versenyét?

9 válaszlehetőség volt, mind idős amerikai színészek, egyet ismertem közülük, az ő nevét jelöltem meg (Kirk Douglas). A helyes válasz egyébként (ha jól emlékszem...) Douglas Fairbanks volt. Ki ne ismerné ezt a nevet? A military sem tartozik az ismert sportágak közé. Arról az olimpiáról pedig csak összefoglalókat adott a magyar televízió, nyilván nem szerepelt még említés szintjén sem az, hogy melyik sztár birtokán rendezték a military versenyt, de talán még maga ez a sportág sem került be az akkori összefoglalókba. Hát így jártam… ennyi erővel a viccbéli szivatós kérdést is feltehették volna, miszerint „hány lyuk van a focikapu hálóján?”.

1984 futball sikereket is hozott. Júniusban az U18-as Európa-bajnokságot a magyar fiatalok nyerték. A Bicskei Bertalan kapitány által vezetett csapat a csoportkörben Csehszlovákia, Spanyolország és Svájc legyőzése után a maximális 6 ponttal jutott tovább az elődöntőbe. Ott Lengyelországot győzték le, majd a döntőben a hazai pályán játszó Szovjetunió tornyosult akadályként fiataljaink előtt. A szép nevű Lenin stadionban gól nélküli döntetlen lett az eredmény, ami után tizenegyesek döntöttek. Ebben a párbajban a magyar fiatalok diadalmaskodtak. Álljon itt a döntőben szereplő kezdő tizenegyünk összeállítása:

Petry — Haaz, Pintér, Szélpál, Keller— Deák, Kovács Ervin, Ko­vács Kálmán, Vincze —Zsinka, Oravecz.

Keller József

Az Eb-győzelem után sokan már egy Nagy Csapat sikersorozatát vizionálták. Kellernek volt esélye már augusztusban, a Mexikó elleni felkészülési meccsen debütálni a nagyválogatottban (ez végül is nem valósult meg), úgy, hogy még az Nb1-ben nem játszott mérkőzést. Az U18-ból végül Keller mellett Petry, Pintér (későbbi szövetségi kapitányként is), Kovács Ervin, Kovács Kálmán és Vincze István ért el komolyabb sikereket játékosként, ők sokszoros válogatottak lettek. A csapat másik fele viszont valahol, valamiért lemaradt, elakadt a pályafutásuk, nem lettek meghatározó játékosok az akkoriban még viszonylag erős Nb1-ben.

Az ifik Európa-bajnoki diadala egy napra esett a magyar bajnokság utolsó fordulójával. Ez a bizonyos forduló pedig örökre emlékezetes marad, sajnos nem pozitív értelemben. Volt ugyanis abban a fordulóban 2 olyan mérkőzés, ami a kiesés szempontjából sorsdöntőnek bizonyult. A Nyíregyháza hazai pályán mérkőzött a tökutolsó és biztos kieső Diósgyőrrel és nyert 7-2-re. A Volán így 1 pontot kellett, hogy szerezzen a bent maradáshoz a már toronymagasan első Bp. Honvéd ellen. Ezt megtehették volna egy (akár megegyezéses) hajtós meccsen elért döntetlennel is, mondjuk lehetett volna 1-1 vagy 2-2. Igen ám, de volt itt még egy tényező, mégpedig, hogy Esterházy Mártonnal meg akarták nyeretni a gólkirályi címet. Ehhez neki 3 gólt kellett szereznie, hogy megelőzze a fehérvári centert, Szabó Józsefet. Így hát egy bohózatba illő szégyenletes meccsen 6-6 lett az eredmény, és a válogatott honvédos csatár meglőtte a szükséges 3 gólt. A másnapi Népsport mind a Nyíregyháza-Diósgyőr, mind a Volán-Honvéd meccset egyetlen csillagra értékelte, ami a bundameccsre utaló játék minősítése volt.

Kovács Attila, a bundabotrány legnagyobb vesztese

Később az MLSZ a két eredményt törölte, a Honvédtól jó érzékkel csak annyi büntetőpontot vontak le, amivel még bajnok maradt a kispesti csapat, a Volán pedig kizárásra került az első osztályból. A 6-6 összes gólját annulálták, így Szabó József lett a gólkirály. Az MLSZ vizsgálatai során több más meccs is bundának bizonyult, emiatt több játékost is eltiltottak, de emlékeim szerint volt némi nem egyenlő mérce a büntetésekben: a válogatott kispesti kulcsemberei megúszták, mások súlyosabb eltiltásokat kaptak. A legrosszabbul talán a csepeliek kapusa, Kovács Attila járt, aki éppen akkoriban került be a válogatottba és esélyes volt rá, hogy az ősszel induló Vb-selejtezőkön is szóhoz jusson. A júniusi brüsszeli felkészülési meccsen Kovács Attila volt a magyar válogatott kapusa, aztán kirobbant a bundabotrány és a csepeli hálóőr 2 éves eltiltást kapott, és soha többé nem lett válogatott (1983-84-ben összesen 7 meccsen állt a válogatott kapujában).

Belgium-Magyarország 2-2 felkészülési meccsen

Röviden emlékezzünk meg 1984 nyarának másik nagy eseményéről, a Franciaországban rendezett labdarúgó Európa-bajnokságról. A 8 csapatos kontinenstornát a házigazda franciák nyerték, mégpedig az akkor csúcsformában játszó Platini vezényletével. A legendás játékos lett a gólkirály 9 góllal, ezeket 5 meccsen lőtte, és ebből kettőn mesterhármast ért el. Az ellenállhatatlanul támadó franciák minden meccsüket megnyerték, de az elődöntőben csak hosszabbításban botladoztak tovább, mivel az esélytelen portugálok majdnem legyőzték őket. Itt esett az a számomra emlékezetes Jordao-féle földre lepattintott kapáslövés, ami átugrotta a francia kapust, talán emlékszik rá más is. A döntő ismét sima ügy volt a gallok számára, akik a spanyolok ellen 2-0-ra diadalmaskodtak a fináléban.

Augusztusban két felkészülési meccset játszottunk a Népstadionban. Svájc ellen könnyedén nyert a csapat 3-0-ra, ám aztán a Vb-selejtezők főpróbáján a sötét lónak számító Mexikó (a következő világbajnokság házigazdája) sima 2-0-s győzelmet aratott Budapesten az ötlettelenül játszó válogatottunk felett. Törőcsik András válogatottbeli karrierje ezzel a mérkőzéssel ért véget.

Törőcsik András, aki 84-ben kikerült a válogatottból

Nagy volt a csalódottság és a pesszimizmus a Vb-selejtezőket illetően, hiszen a 4 résztvevős csoportból (Ausztria, Hollandia, Magyarország, Ciprus) közvetlenül csak az első jutott ki a Vb-re, a másodiknak pedig pótselejtezőt kellett játszania (a selejtezők végére kiderült, hogy Belgium ellen). Tehát Hollandia képében egy óriás magasodott a mienk elé, valamint az ősi rivális Ausztria, akik ellen soha nem mehettünk biztosra. Ciprus pedig az egyik legerősebb csapat volt a „kicsik” között (ezt pár hónappal később megtapasztalhattuk).

Ott állt a magyar válogatott egy bundabotrány és egy rosszul sikerült főpróba után, az addigi középcsatára (Törőcsik) „menesztése” után, és következett a szeptember, az Ausztria elleni első Vb-selejtező. Csupa rossz előjel után aztán egy olyan év (csaknem 2 év) következett, amire még a legmerészebb álmainkban sem számíthattunk. De ez már egy következő fejezet témája lesz.