Egy virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. Egy olyan túrára, amelyen felidézzük múltunk eseményeit. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Erről szól ez a sorozat.
Első állomásunk:
1974
Hogy miért éppen ebben az évben indul a visszaemlékezés? Sok minden történt velem 74-ben. Ekkor kezdtem el iskolába járni, ebből az évből származik az első focimeccsnéző emlékem, ekkor ismerkedtem a gombfocin keresztül a játék szabályaival. Mindezekről mindjárt bővebben is írok.
Meghatározó volt az is, hogy egy olyan lakótelepre költöztünk, ahol sok-sok füves terület, játszóterek, dühöngők, pinpong-asztalok vártak minket, örökmozgó gyerkőcöket, akik, ha tehettük, tanítási idő után sötétedésig a téren voltunk. Ez a rengeteg mozgási lehetőség, a játszótárs kispajtik, a szabadság - mindez már önmagában is hatalmas változás voltak az addigi Mester utcai körfolyosós bérház sokkal zártabb, öreg, kopott, dohos világa után. Na és akkor még nem szóltam arról, hogy egy nagy sporttelep mellé költöztünk, konkrétan az én szobám ablaka a focipályákra, teniszpályákra nézett. A 7. emeletről remekül végig lehetett pásztázni vannak-e lent focizó srácok, akikhez lehetne csatlakozni vagy lehetett az ablakból nézni a teniszező bácsikat, néniket, netán sokadosztályú bajnoki meccsek eseményeit szemlélni. Persze sokszor csak úgy lementem, ha volt egy meccs a füvesen vagy a földesen és sokszor még azt sem tudtam, ki az ellenfele a hazai pályán játszó csapatnak.
Ám az első meccsélményem nem itt ért, hanem a Balaton-partján egy vállalati üdülőben. 1974-ben ugyanis foci világbajnokság volt az NSZK-ban. (Csak a fiatalabb olvasók kedvéért: akkor még volt ilyen nevű ország, és volt egy keleti ellenpárja is NDK néven.) Az üdülő ebédlőjében volt egy televízió, ott lehetett nézni a Vb meccseit. Megmaradt bennem, hogy a két német csapat játszott egymás ellen, és a toronymagas esélyes nyugati németeket legyőzte a szocialista német állam válogatottja. Sparwasser neve azóta is megvan a memóriámban, ő lőtte az egyetlen gólt. Ezzel a keletiek legyőzték a nyugatiakat, és az ott nyaraló gyári munkások többsége ennek örült, de nem a szocialista összetartás vagy a "kizsákmányoló" nyugati rendszer elítélése miatt, egyszerűen csak semleges nézőként az esélytelenebbnek szurkolt a többség.
Sajnos semleges nézők voltak csak azok a derék gyári munkások, hiszen a magyar válogatott nem jutott ki erre a világbajnokságra. Pedig mai szemmel nézve remek csapatunk volt, bár én erről akkor 6 évesen mit sem tudhattam. A sportággal, annak szabályaival a gombfocin keresztül ismerkedtem. Apám vett egy Dózsa és egy FTC csapatot, azokkal játszottunk először csak egymás ellen, majd hamarosan már az iskolatársak között is akadt szép számmal játszótárs. Néhány együttessel sikerült bővítenem csapataim számát, ezeket a trafikban vehettem spórolt pénzemen. Gyönyörűség volt akkori gyerekként bambulni a piciny kirakatot, hogy érkezett-e valami jófajta gombfoci csapat. Na, itt van egy képrészlet az első csapatok egyikéről:
A fotók minősége az idők során sokat javult, lett például ilyen Dózsa, Honvéd és MTK csapatom is:
A 74-es vébét végül az NSZK nyerte, a döntőben a hollandokat győzték le. A magyar focinak azért termett némi siker ebben az esztendőben is, hiszen az utánpótlás válogatottunk Európa-bajnok lett, az NDK ellen nyerték a döntőt 4-0-ra. A győztes csapat:
A képen látható csapat névsora: Fekete László, Várady Béla, Nagy László, Kántor Mihály, Dunai Ede, Török Péter, Tóth András, Harsányi László, Kiss Tibor, Mészáros Ferenc, Horváth József.
Zseniális utánpótlása volt akkoriban a magyar labdarúgásnak. A játékosok többsége meghatározó alakja lett a következő évtizednek.
Szenzációsan menetelt a BEK-ben az Újpesti Dózsa, egészen az elődöntőig jutottak. Ott a Bayern München volt az ellenfél, a hazai meccsről találtam egy hosszabb összefoglalót:
A Népstadionban telt ház, 80 ezer néző előtt játszottak, a Népsport így számolt be a BEK elődöntőjéről:
A visszavágó sajnos vereséggel (Bayern München-Ú. Dózsa 3-0) végződött, így a lila-fehéreknek nem sikerült a BEK döntőjébe jutniuk.
Milyen nagyobb események történtek még a világ sportéletében 1974-ben? Lássuk csak:
Vízilabdázóink Európa-bajnokok lettek, íme a győztes legénység:
Csapó, Kásás, Gőrgényi, Sárosi, Molnár, Konrád III, Cservenyák. Guggolnak: Faragó, Szívós, Bodnár, Horkai, Kárpáti György edző, Gyarmati Dezső szövetségi kapitány
Rómában Európa-bajnok lett Bruzsenyák Ilona távolugró:
Ez volt VisszaJátszás sorozatunk első állomása. Remélem, sikerült olvasóimban néhány szép emléket felidézni. Ha van olyan sportélményed, ami 1974-ben történt, kérlek oszd meg velünk hozzászólásban.
Hamarosan következik az emlékidéző sorozat folytatása!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése