VisszaJátszás 1976

Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. Egy olyan túrára, amelyen felidézzük múltunk eseményeit. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Erről szól ez a sorozat.

Harmadik állomásunk

1976

Olimpiai év volt, Montrealban a világ országai (csaknem) teljes létszámmal részt vettek az ötkarikás játékokon, amit ez után legközelebb csak Szöulban lehetett elmondani, 12 évvel később. Azért a politika és így a bojkott már 1976-ban is jelen volt, hiszen 22 afrikai ország nem vett részt a Kanadában rendezett olimpián. Ám az ő távolmaradásuk ellenére elmondható, hogy a nagy sportnemzetek mindegyike elindult az olimpiai versenyeken.

Nekem, akkor 8 éves gyerekként az első olimpiai emlékem Montrealhoz kapcsolódik. Bár az időeltolódás miatt későn kezdődött a közvetítés, az atlétikai versenyek egy részét megnézhettem a tévében. Így ért az az élmény, hogy egy csodálatos magyar győzelemre emlékezhetek így, 44 év távlatából. Ha azt kérdezném, hogy ki nyerte 76-os olimpián a gerelyhajítást, sok kortársam rávágná: Németh Miklós. Sőt többen még a dobás pontos hosszára is emlékeznének. Nem gondolom, hogy sok magyar sikernél jegyeztük meg a győztes eredményt, de ez az 1976-os dobás sokunk memóriájában rögződött.

Németh Miklós

94 méterre és 58 centire repült a gerely, ami az akkor érvényben lévő világrekordnál pontosan fél méterrel volt nagyobb távolság. A legszebb az volt benne, hogy ez a fergeteges hajítás egy olimpián sikerült. Miklós mindezt az első sorozatban érte el, és ezzel a szenzációs világcsúccsal meg is nyerte a versenyt. Találtam erről videót is, lássuk csak ezt a hatalmas hajítást:

A montreali olimpián a magyar sportolók összesen mindössze 4 aranyat nyertek, ami némileg csalódást keltő eredmény volt, hiszen az előző és az utána következő ötkarikás játékokon ennél sokkal eredményesebbek voltak versenyzőink. Sajnos a korábbiakban oly sok szép sikert elért - köztük 1952-ben, ’64-ben és ’68-ban aranyérmes - labdarúgóink erre az olimpiára nem jutottak ki. 

Tordasi Ildikó

A későbbi sikersportágaink, a kajak-kenu és az úszás pedig a hetvenes években még nem hoztak kiemelkedő eredményeket, legalább is az olimpiákon nem. Montrealban Németh Miklóson kívül még Tordasi Ildikó, Magyar Zoltán és a vízilabda válogatottunk végzett első helyen.

Magyar Zoltán

A vízipóló csapatban korszakos zsenik játszottak akkoriban. Faragó Tamás és Csapó Gábor volt talán a két legnagyobb, legalább is én akkoriban, 8 éves fejjel az ő nevüket jegyeztem meg leginkább. De lássuk a többiek névsorát is: Cservenyák Tibor, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila, ifj. Szívós István.

Most pedig néhány olyan eseményről, ami még az olimpián kívül jelentős volt a sport világában 1976-ban. 

Ebben az évben közvetített először élő adásban a magyar televízió Formula-1 versenyt. 1976 augusztus 15-én az Osztrák Nagydíjat láthatták a magyar nézők. Ám a verseny elhúzódása miatt az utolsó néhány kör már nem fért bele a tervezett adásidőbe, így a közvetítést megszakították. Gondolom, hogy valamilyen állandó műsor, talán éppen a vasárnap délutánok fénypontja, a Delta (Kudlik Julival) adása következett, emiatt a Forma-1 futam közvetítését egyszerűen lekeverték. Ám ezt a tettet nagy felháborodás követte, ami megmutatta, hogy a magyar nézők körében milyen érdeklődést váltott ki az autóversenyzés. Ez a futamot egyébként két héttel az után a nürnburgi verseny után rendezték, ahol Niki Lauda majdnem végzetes balesetet szenvedett, amikor kigyulladt az autója, és az osztrák pilóta súlyosan megégett.

Amire én már 8 éves kisfiúként is felfigyeltem az egy furcsa kinézetű versenyautó volt, aminek 6 kereke volt. Elöl négy kisebb, kormányozható kerék, hátul pedig 2. Ez a csodabogár nem sok szezont élt meg a Forma1-ben, de 1976-ban a Tyrell P34 gépe  indult a versenyeken, sőt még futamot is nyert vele Jody Scheckter. Íme egy fotó erről a különös konstrukcióról:

Labdarúgásban Európa-bajnokságot rendeztek Jugoszláviában. Ez volt az utolsó alkalom, amikor mindössze 4 csapat szerepelt az Eb záró tornáján. Összesen 4 mérkőzésre került sor Belgrádban és Zágrábban, a torna döntőjét a csehszlovákok nyerték az NSZK ellen. Túl sok emlékezetes nem történt ezen a ’76-os minitornán, de egy esemény örökre beíródott a labdarúgás nagykönyvébe, még ha ez inkább érdekesség volt, semmint valami extra teljesítmény. 

Hogy mire gondolok? Napjainkban is „panenkázásnak” nevezik azt a fajta büntető lövési módot, ami az Eb 2-2-vel végződő döntőjében a csehszlovák válogatott sikerét jelentette a tizenegyespárbajban. Antonin Panenka ezzel a győzelmet jelentő rafinált megoldással örökre bevéste nevét a futball kifejezéseinek szótárába (ha létezik ilyen).

A magyar labdarúgó válogatott nem jutott be a ’76-os Európa-bajnokság négyes döntőjére, ám abban az évben mindössze egyetlen vereséget szenvedett el (Mexikóban 1-4), az év további meccsein pedig olyan ellenfeleket győztek le a Népstadionban, mint Argentína és Franciaország. 

Két évvel később a világbajnokságon ez a két válogatott is az ellenfelek között volt. 1976 óta egyetlen alkalommal sem tudtunk nyerni a franciák és az argentinok ellen. Sajnos én egyik győztes meccsre sem emlékszem, mert akkoriban még nem is nagyon tudtam, milyen nagy dolog egy válogatott meccsen ilyen erős ellenfelekkel játszani. Az első nagy torna, aminek minden meccsét láttam, az a következő világbajnokság selejtezősorozata volt. De erről majd VisszaJátszás sorozatunk következő részében lesz szó.