Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. Egy olyan túrára, amelyen felidézzük múltunk eseményeit. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Erről szól ez a sorozat.
Magyar-csehszlovák meccs 1979 őszén. Sötét mezben Kuti és Fekete
1979
Először tekintsünk vissza egy kicsit 1978 őszére, az argentínai világbajnokság után történt eseményekre. A kudarcként megélt Vb-szereplés után lemondott Baróti Lajos szövetségi kapitány. Bár ő négy Vb-re is kivezette a válogatottat, de 1978-ban már nem tudott pluszt hozzátenni a csapat játékához. 1966-ban még jól működtek Baróti elképzelései, a Vb-n egy roppant erős csoportból tudtunk továbbjutni a legjobb 8 közé, amihez kellett a brazilok legyőzése is Liverpoolban egy felejthetetlen meccsen.
Sajnos szövetségi kapitányunk a 78-as világbajnokságon már nem tudott sikert elérni. A kor focijára jellemző fejlődés, a játék tempójának felgyorsulása, a fizikum, a harcosság előtérbe kerülése miatt egy kicsit eljárt az idő a kapitány és sajnos az egész magyar foci felett is. Csak egy konkrétumot kiemelve, szerintem a nyitómeccsen Törőcsiket hiba volt a pályán hagyni, halogatni a cseréjét, miközben sajnos várható volt, hogy az argentinok kőkemény játékát a magyar klasszis center nem fogja elviselni anélkül, hogy egyszer vissza ne rúgjon.
Nyilasi és Törőcsik a Vb-n tanúsított (az indoklás szerint) sportszerűtlen magatartásukért 1 éves eltiltást kaptak, ami példátlan, hiszen 23-24 éves játékosokról volt szó. Még nem rendelkeztek megfelelő nemzetközi rutinnal, és emiatt az őrületes hangulatban a provokációkat nem tudták higgadtan kezelni. Szerencsére az eltiltást nem kellett végig letölteniük, így két klasszis játékosunk 1979 márciusától már ismét nemzeti tizenegyünk alapemberei voltak a Barótit váltó Kovács Ferencnél.
Az 1980-as Európa bajnokság selejtezőin ismét összekerült a magyar, a szovjet és a görög válogatott, mellettük az akkoriban a futottak még kategóriában elkönyvelt finnek kerültek még a csoportunkba.
Sajnos már az első meccsünk után jelentősen csökkentek a továbbjutási esélyeink. A Finnországban elszenvedett 2-1-es vereség hatalmas meglepetés és óriási csalódás volt a Vb után újjáalakulgató válogatottunk számára. Túl sok új ember került be egyszerre a csapatba: Lukács, Kovács J., Gyimesi, Tatár, Kardos E., valamint Tieber, aki a finn meccsen kívül már csak egyszer volt válogatott.
Nála is rosszabbul járt Kardos Ernő, aki soha többé nem játszott a címeres mezben. Kovács Józsefet erre a meccsre 2 és fél év után reaktiválták a válogatottban, majd Helsinki után ismét elfeledték egy évre, aztán egy másik hatalmas fiaskó, az Egyesült Államok elleni budapesti 0-2 alkalmával búcsúzott végleg a címeres meztől.
Tieber László
Kardos Ernő
Nála is rosszabbul járt Kardos Ernő, aki soha többé nem játszott a címeres mezben. Kovács Józsefet erre a meccsre 2 és fél év után reaktiválták a válogatottban, majd Helsinki után ismét elfeledték egy évre, aztán egy másik hatalmas fiaskó, az Egyesült Államok elleni budapesti 0-2 alkalmával búcsúzott végleg a címeres meztől.
Kovács József
A finnek ellen Kovács Ferenc kísérletező kedve vagy talán a játékosok részéről a gyengébb ellenfél lebecsülése (?) sajnos végzetes hibának bizonyult, hiszen biztosnak vélt 2 pontot vesztettünk. Ez pedig azt eredményezte, hogy az egy évvel később játszott utolsó selejtezőnk (a finnek elleni hazai 3-1) már teljesen tét nélküli volt.
A finnországi kudarc után 3 héttel jött a szovjetek elleni hazai selejtező, amin 2-0-ra nyertünk. Az összeállításban újra helyet kaptak a Vb-re kijutást kiharcoló játékosok, Martos, Kocsis I., Kovács I. és Várady, utóbbi lőtte első gólunkat. Mellettük a kapuban újoncot avattunk, egy pécsi óriás, Katzirz Béla személyében. Nem akármilyen ellenfél ellen, és nem akármilyen eredménnyel mutatkozott be tehát Katzirz.
A finnországi kudarc után 3 héttel jött a szovjetek elleni hazai selejtező, amin 2-0-ra nyertünk. Az összeállításban újra helyet kaptak a Vb-re kijutást kiharcoló játékosok, Martos, Kocsis I., Kovács I. és Várady, utóbbi lőtte első gólunkat. Mellettük a kapuban újoncot avattunk, egy pécsi óriás, Katzirz Béla személyében. Nem akármilyen ellenfél ellen, és nem akármilyen eredménnyel mutatkozott be tehát Katzirz.
Katzirz Béla
A bravúros győzelem után sajnos a hullámvasút folytatódott: Athénban 4-1-re vertek minket az akkor még csak feljövőben lévő görögök. Hogy mennyire esélytelennek tartották a hazaiakat még a saját szurkolóik is, azt jól mutatja, hogy mindössze 10 ezer néző volt kint a lelátókon a Szalonikiben játszott mérkőzésen. A futball-láz ezután támadhatott fel a déli szurkolókban, hiszen a görög válogatott a selejtezők során váratlan bravúrt elérve kijutott az olaszországi Eb-re. Ez a 8 közé jutás akkoriban nagyjából olyan hatalmas meglepetés volt, mint amikor pár évtizeddel később Portugáliában megnyerték az Európa bajnokságot.
Az igen változatos 78-as évet egy gálameccsel zártuk. A magyar válogatottat hívta meg az NSZK szövetsége a korábbi sikerkapitányuk, Helmut Schön búcsúmeccsére. Sajnos a találkozóból sokat nem láthattunk, mert bár volt Tv-közvetítés, de Frankfurtra hatalmas köd ereszkedett, így a 61. percben, 0-0-s állásnál a játékvezető lefújta a mérkőzést.
Tóth Zoltán
1979 tavaszán hazai pályán nem sikerült nyerni a görögök ellen (0-0), majd idegenben amúgy jó eredménynek számító, ám összességében nem sokat érő 2-2-t játszottunk a Szovjetunióval. A meccs arról emlékezetes, hogy ez volt egy üstökösként feltűnt fiatal kapus, Tóth Zoltán egyetlen válogatott mérkőzése. Csodálatos karriert jósoltak neki, ha itthon marad, ő lehetett volna az első számú választás a válogatott kapujában még hosszú éveken át. Ám ő a szabad világot választotta, és lelépett a Dózsa spanyolországi túrájáról 1979 augusztusában. Így a magyar válogatott szegényebb lett egy zseniális kapussal. Érdekes egyébként, hogy ez az időszak milyen gazdag volt nagyszerű kapusokban. Katzirz Béla és Zsiborás Gábor is ekkor (78-79) mutatkozott be címeres mezben, valamint továbbra is rendelkezésre állt a kapus poszton a már rutinos Gujdár Sándor és Mészáros „Bubu” Ferenc is.
A sikertelen Eb-selejtezősorozat miatt Kovács Ferenc lemondott a szövetségi kapitányi posztról. A válogatottnál nem tudott egyenletesen jó teljesítményt elérni, a sikerek és balsikerek követték egymást. Kovács Ferenc néhány évvel később klubedzőként nyújtott csapatával örökre emlékezetes teljesítményt, de erről majd 1984-ben és 85-ben lesz szó bővebben.
Kovács Ferenc
A szövetségi kapitányi poszton a korábban az olimpiai válogatottat irányító Lakat Károly dr. kapott lehetőséget, aki debütáló mérkőzésén több új játékosnak is bizalmat szavazott. A szeptemberi Csehszlovákia elleni mérkőzésen a kapitányon kívül újonc volt a válogatottban az ekkor már angyalföldi csatárzseni Kiss László is.
A nemzeti 11 felét diósgyőri játékosok adták, köztük a debütáló Szántó, Salamon és Borostyán, valamint a már korábban bemutatkozott Kutasi, Tatár és Kuti is az akkoriban remekül szereplő DVTK csapatából került a válogatottba. A csehszlovákok ellen Nyíregyházán játszott meccs (2-1) nagyon szép gesztussal indult, ugyanis ez volt a legendás újpesti játékos, Bene Ferenc búcsúmérkőzése a címeres mezben. A közkedvelt csatár 12 percet játszott a meccs elején, majd a szintén újpesti Fekete László állt be a helyére.
Dr. Lakat Károly
A nemzeti 11 felét diósgyőri játékosok adták, köztük a debütáló Szántó, Salamon és Borostyán, valamint a már korábban bemutatkozott Kutasi, Tatár és Kuti is az akkoriban remekül szereplő DVTK csapatából került a válogatottba. A csehszlovákok ellen Nyíregyházán játszott meccs (2-1) nagyon szép gesztussal indult, ugyanis ez volt a legendás újpesti játékos, Bene Ferenc búcsúmérkőzése a címeres mezben. A közkedvelt csatár 12 percet játszott a meccs elején, majd a szintén újpesti Fekete László állt be a helyére.
3 diósgyőri válogatott: Szántó, Salamon és Kutasi
Sajnos labdarúgó válogatottunk számára 1979 végére is jutott egy hatalmas malőr, ugyanis a megbékélés szellemében az Egyesült Államok legjobbjait fogadtuk egy barátságos meccsen a Népstadionban. A minimális érdeklődés (5.000 néző…) is kifejezte azt, hogy az amerikaiak akkor még csak tanulgatták az európai focit, amit ők soccer néven neveznek, és mindenki tükörsima győzelmet várt ellenük. Hiába tudtuk, hogy az amerikai soccer ligába (főként a New York Cosmos klubba) szerződött világsztárok, Beckenbauer, Pelé (és mások) jelenléte jó hatással van a sportág észak-amerikai fejlődésére, ám azt mégsem gondoltuk volna, hogy az éppen csak alakulóban lévő amerikai válogatott elver minket Budapesten. Egy tatabányai legenda, Szabó György ezen a meccsen kapott lehetőséget a válogatottban történő bemutatkozásra. Az elnyűhetetlen jobbhátvéd azóta is a legidősebb debütáló címeres mezben (37 éves volt ekkor), és sajnos éppen ez a rossz emlékű fellépés volt neki az egyetlen válogatottsága.
Szabó György
Más sportágak eseményei közül mindenképpen érdemes kiemelni az 1979 áprilisában a Kóreai NDK-ban rendezett asztalitenisz világbajnokságot, ahol a magyar válogatott nyerte a csapatversenyt. A Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor összeállítású magyar együttes a phenjani döntőben 5-1-re legyőzte Kínát. Ezen kívül még egy másik nagy sikert is elértek a mienk ezen a Vb-n, hiszen Klampár és Jónyer párosban is döntőzött, ahol ezüstérmesek lettek.
Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor
Tegyünk némi kitekintést a világ sporton kívüli eseményeire is, amik közül némelyiknek sportvonatkozása is volt. A hetvenes években sok szó esett az egymással szemben álló két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió éveken át tartó leszerelési tárgyalásairól. A híradóban 1979-ben nagy örömmel számoltak be róla, hogy Brezsnyev és Carter aláírta a SALT-2 megállapodást. Gyerekként csak annyit értettem belőle, hogy világpusztító fegyverek leszereléséről van szó, és akkor szerencsére mégsem lesz III. világháború. Csak az nem volt világos, hogy minek szerelték fel azokat a rakétákat, ha aztán meg leszerelik őket. Persze ezt én akkor 11 évesen nem érthettem.
Nekem az indiános sztorikban merült ki a csaták iránti érdeklődésem, az összes elérhető vadnyugati ifjúsági regényt elolvastam, mint például a Winnetou sorozat, vagy a Nagy indiánkönyv. Játékpuskákkal, játékpisztolyokkal és műanyag csatabárdokkal szaladgáltunk az újpalotai prériken, és akkoriban valamelyik farsangon is indiánnak öltöztünk be kis osztálytársammal és barátommal együtt.
Játszottunk kis műanyag katonákkal is, amikkel remekül lehetett a homokozóban készült várakat ostromolni, vagy éppen elképzelt ütközeteket lejátszani a nagyszobai szőnyegen. Akkoriban szerintem a mesék még békésebbek voltak. Frakk, Mekk Elek, Kukori és Kotkoda vagy éppen a legendás szikronnal Frédi és Béni történetei voltak a kedvencek, és még nem voltak erőszakosabb „mesék”, mint Transformers vagy Pokémon. Habár így utólag belegondolva nem kevés rejtett erőszak van jelen a klasszikus mesékben is, például Hófehérke kinyírása a mérgezett almával, a Jancsi és Juliska a kettős gyermekgyilkosságra készülő vasorrú bábával, Piroska a nagymamát evő farkassal, vagy a nagyszerű bábjátékos Kemény Henrik a palacsintasütővel ördögöket agyoncsapkodó Vitéz „Lájszlóval”.
A szovjet-amerikai fegyverkezési versenyt és ezzel párhuzamosan a leszerelési tárgyalásokat ugyan nem értettem, de gyerekként is színtisztán befogadható és lenyűgöző volt az a később kultikussá vált történet, ami szintén két hatalom küzdelméről, sőt a Csillagok háborújáról szólt, és aminek első részét 1979 augusztusában mutatták be a mozik Magyarországon. Később kiderült, hogy a film elején szereplő Episode IV nem pusztán elírás volt, hanem ez valójában a 4. része egy hosszú történetnek, csak éppen várni kellett pár évtizedet, mire az első 3 rész is elkészült (jobb lett volna talán, ha soha nem készülnek el azok az előzmény részek). A filmet valamikor 79 őszén láttam, akkor még feliratosan ment a Corvin moziban, és egy új dimenziót jelentett az addig látott fantasztikus filmekhez képest, mint például a minden héten áhítattal várt angol TV-sorozat, az Alfa holdbázis (ó, azok a lézerpisztolyok nagyon menők voltak!) vagy éppen a bájosan fapados magyar sorozat, a Pirx kapitány a kávéfőzőből lett űrhajóval. És akkor jött egy Dart Vader, meg egy Obi van Kenobi és megismerhettük az Erőt, aminek több oldala is van. Ó, és azok a korábban soha nem látott extra minőségű űrhajók, és mindenféle érdekes idegen lények.
A Csillagok háborújának premierje
Magyarországon 79-ben jelentős esemény volt a Soós Lajos és társai által elkövetett rendőrgyilkosság. Fegyvert akart szerezni későbbi rablásokhoz és ezért gyilkoltak meg egy szolgálatát teljesítő rendőrt. Csúnya eset volt és a Kék Fényben hosszú időn át vezető helyen foglalkoztak vele. Arra már nem emlékszem, hogy ez a bűnügyi magazin hetente vagy havonta volt-e látható (talán inkább havonta), de a műsor vezetője, a démonikus Szabó László és a körözéseket felolvasó Gróf Aranka neve megmaradt emlékeimben.
1979 legvégén történt egy olyan esemény a világpolitikában, ami sajnos a következő években nagyon sok sportoló pályafutására is kihatással lett. Ez a történés a szovjet politika és ezáltal a vörös hadsereg beavatkozása Afganisztánban. Természetesen akkoriban nálunk a hírekben ezt nem így mondták, hanem valahogy úgy, hogy az addigi rossz és kizsákmányoló kormány helyett hatalomra került egy Babrak Karmal nevű vezető és ez a változás majd jó lesz a népnek.
Ennek a szovjet beavatkozásnak lett a folyománya a következő évben a moszkvai olimpia bojkottja. Aztán annak a következménye lett 84-ben a Los Angeles-i olimpia bojkottja. Sajnos sok kiváló sportoló lett szegényebb egy hatalmas élménnyel, amit csak az olimpián való részvétel adhat. Mi pedig nézhettünk csonka olimpiákat és sajnálkozhattunk rajta, hogy nem lehetnek ott a magyarok az amerikai ötkarikás játékokon.
*** Ha biztosításra van szükséged, netán hitelfelvételi lehetőség vagy hitelkiváltás iránt érdeklődsz, a 70-3170694 telefonszámon állok rendelkezésedre. Hívj nyugodtan, ha kérdésed van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése