VisszaJátszás 1981 - Egy álom valóra válik

Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. A túra során felidézzük múltunk eseményeit 1974-től kezdve, és évről évre haladunk előre időutazásunk során. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Remélem, olvasóimban is felidéz ez a kis olvasmány néhány szép emléket.

Tizenegyedik állomásunk ismét

1981

Ezúttal szeptember 23-án indul újra a történet, amikor is egy napfényes reggelen útnak indultam a Fáy utca 58 szám alatti lakhelyünkről. Ebben még önmagában nem is lenne semmi érdekes, hiszen tanítási időszak és szerda lévén az újpalotai általános iskolám 8. osztályába igyekeztem. Illetve annyira bizonyára nem igyekeztem, hiszen akkoriban indulás előtt mindig átlapoztam a Vasas sportklubhoz érkező előfizetéses napilapok közül a Népsportot.

A magyar labdarúgó válogatott 1981 őszén

Nagy napra virradtunk, szokták mondani ilyenkor, és ez erre a napra nagyon igaz volt. A magyar labdarúgó válogatott ugyanis délután négy órai kezdéssel készült sorsdöntő Vb-selejtezőjét megvívni Bukarestben. Hogy szerdai munkanap lévén miért is kezdték ezt a fontos tétmeccset ilyen korai órán? Román időzóna szerint 17 órakor volt a kezdés, ami az időeltolódás miatt nálunk 16 órát jelentett. Talán nem volt még akkor a bukaresti stadionban villanyvilágítás vagy más volt az ok, nem tudni, mindenesetre ez az időpont okozott némi nehézséget azok számára, akik Magyarországon az akkoriban általános munkaidőbeosztás szerint reggel 8-tól délután 4-ig dolgoztak.

Mi, a nyolcadik osztályból éppen aznap mentünk tanítás után csoportosan látogatásra a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Ám ezúttal nem - az amúgy a korábbi BNV-ken szokásos - színes prospektusok vagy repi ajándékok gyűjtögetése volt a fő csapásirány, hanem a kor két hazai TV-gyártójának, az Orionnak vagy a Videotonnak a standját kellett mielőbb megtalálnunk. Ott ugyanis vélhetően a kiállított készülékeken lehet majd nézni a bukaresti meccs közvetítését. Reményeink valóra váltak, így nagyjából 50 emberrel együtt zsúfolódtunk össze az egyik standon a TV előtt, és vártuk a kezdést. Ahol talán a másik reményünk, a nagyon fontos pontszerzés is valóra válhat.

„Az idegek harca lesz!” címmel vezette fel a mérkőzést a Népsport, amely az előzetes összeállításban a középpályán Csapó Károlyt, Nyilasi Tibort és Rab Tibort várta a kezdő tizenegybe. Mészöly Kálmán viszont meglepetéssel készült. A kapitány úgy érezte, hogy itt van az ideje mélyvízbe dobni egy 21 éves debreceni srácot, és éppen a legfontosabb, a legnehezebb erőfelmérőn, a 75.000 román szurkoló által teremtett pokolian ellenséges hangulatú Vb-selejtezőn. Sallai Sanyinak a hazaiak karmesterét, a csapat támadásainak kulcsfiguráját kellett őriznie, és az első válogatott meccsén fellépő srác tökéletesen kikapcsolta a játékból Iordanescut. Olyan fontos játékszervező volt Iordanescu a románok számára, mint amilyen fontos volt nálunk Nyilasi.

Sallai és Garaba küzd a román támadókkal

A kezdés után pár perccel jött a legnagyobb magyar gólhelyzet, amiről a Népsport így ír:

„A 6. percben Rab indításával Kiss ugrott ki a balösszekötő helyén, már csaknem az ötösnél járt, amikor a lövés pillanatában Stefanescu kíméletlenül felvágta. A nyilvánvaló 11-es helyett Linemayr játékvezető szemrebbenés nélkül továbbot intett.”

Sajnos ezzel nagyjából el is lőttük az összes puskaporunkat, legalábbis ami a támadásokat, a gólszerzési lehetőségeket illeti. A meccs további részében főként védekeztünk, ám azt olyannyira nagyszerűen tették játékosaink, hogy a forró pokolban sikerült gól nélküli döntetlent elérve egy kifejezetten sorsdöntő fontosságú pontot szereznünk. Mészáros bravúrosan védett, a rutinos védelmünk is nagyszerűen működött, és a középpályán Sallai bemutatkozása annyira jól sikerült, hogy az apró termetű debreceni fiú hosszú évekre szinte kihagyhatatlan lett a válogatottból.

Sallai így nyilatkozott a meccs előtt

A pontszerzésre vonatkozó reményünk is valóra vált tehát, és ezzel az egy ponttal megerősödve immár a több meccset játszott románoknál és angoloknál is kedvezőbb pozícióból várhattuk a folytatást. Hozni kellett a hazai meccseinken a kétszer kettő pontot és akkor már szinte biztos volt a nagy álom, a kijutás a világbajnokságra. De előbb még válogatott játékosaink egy részére a klubcsapatukban is várt feladat, hiszen jöttek a nemzetközi kupák első fordulójának visszavágói.

A BEK-ben a Ferencváros elvérzett Ostravában - sajnos a hazai meccs utolsó negyedórájában kapott 2 gól miatt a csehszlovák gárda várhatta magabiztosan a visszavágót, és a 3-0 a sima továbbjutásukat jelentette. Az UEFA kupában a Videoton az idegenben elért 2-2 után kikapott Fehérváron 2-0-ra a bécsi Rapidtól, így ők is búcsúztak, akárcsak a Tatabánya. Bár Csapó Karcsiék szenzációs 2-1-es diadalt arattak a hazai meccsen, a visszavágón a Real Madrid kicsikart egy 1-0-ás győzelmet, ami az idegenben lőtt gól miatt a királyi gárda továbbjutását jelentette. A Vasas volt az egyetlen magyar csapat, amelyik túlélte az első fordulót. Az idegenbeli szégyenteljes egygólos vereség után a Fáy utcai visszavágón az immár a sérüléséből felgyógyult Várady Béla vezérletével és három góljával 8-0-ra hengerelt a piros-kék csapat a ciprusi vendégek ellen.

Október 10-én Románia fogadta Svájc válogatottját és nem kis meglepetésre az ezúttal is nagyon fogadkozó és sima győzelmet váró házigazdák egy kijózanító vereségbe szaladtak bele, amivel gyakorlatilag teljesen elvesztették továbbjutási esélyeiket. Hiába álltak továbbra is a második helyen a románok, sorsuk már nem volt a saját kezükben. Mi viszont azzal, hogy az egyik nagy rivális botlott, megkaptunk egy alaposan feltüzelt és immár önbizalomtól duzzadó helvét válogatottat riválisnak, akiknek egy esetleges budapesti bravúrral már szinte biztos lett volna a továbbjutásuk. Ami egyben a mi kiesésünket is jelentette volna, így számunkra kizárólag a győzelem volt az elfogadható eredmény az október 14-én játszott mérkőzésen.

Svájc válogatottja Bukarestből nem utazott haza, a mérkőzés után Budapestre érkeztek. Szakvezetésük úgy gondolta leginkább motiválónak, ha egyben tartják a keretet és talán ily módon sikerülhet nekik a romániai bravúr után egy újabbat elérni.

Itt egy kicsikét visszakanyarodok a személyes sztorimhoz, ugyanis én mit sem tudtam róla, hogy a svájciak a szerdai meccs előtti napokon is már itt tartózkodnak, programjukat nem követtem figyelemmel. Egy kissé hűvös októberi hétfőn este 6 körül arra figyeltem fel, hogy bár beesteledett, de az ablakunkon szinte nappali világosság árad be. A váratlan jelenség oka annyi volt, hogy felkapcsolták a reflektorokat a stadionban, és ez valami egészen váratlan esemény volt, hiszen a Vasas labdarúgócsapata soha nem szokott villanyfényes edzést tartani, tehát kizárólag csak meccsnapokon kapcsolták fel a világítást. Ám aznap nem volt bajnoki forduló, már csak amiatt sem, mert hétfő volt. Mire ezt így végiggondoltam, már fel is vettem a cipőmet, mondván, hogy ezt ugyan meg kell néznem, mi történik a stadionban.

Páran járkáltak még a folyosón, pedig már véget ért a munkaidő, na de irány a stadion felé vezető hátsó kijárat. Egy csapatnyi melegítős ember érkezett ki a pályára a túloldali játékoskijáróból és elkezdtek lazán gimnasztikázni, bemelegítés után pedig könnyed passzolgatás és kapuralövés következett. Aki volt annak idején a Fáy utcai stadionban, annak ismerős lehet az a helyzet, hogy ha ott a kapu mellett vagy fölött szállt el a labda, akkor azért bizony egy laza ötven métert kellett kocogni, hogy visszavigyék a gyepre a játékszert. A melegítős emberek a klubház felé eső kapura lövöldöztek és bizony elég sokszor eltévesztették a célt. Ekkor én aktivizáltam magamat és beálltam nekik labdaszedőnek. Amikor egyik-másik játékos közelebb jött, akkor felismertem melegítőjükön a svájci zászlót, és akkor esett le, hogy ez Svájc válogatottja, akik a Vb-selejtező előtt a Vasas pályán tartottak könnyed átmozgató edzést. Így egy kicsikét én is részese lehettem annak, hogy két nappal később legyőztük őket a Népstadionban. Hogy miként? Bár az erejüket megkímélhették, mert nem kellett a labdák után szaladgálniuk, ám az nyilván óvatosságra intette őket, hogy egy ördöngös technikával megáldott fiatal srác milyen ügyesen és pontosan rugdossa vissza nekik a labdákat. Ha itt Budapesten a labdaszedők is ilyen jók, akkor mi vár rájuk majd szerda este??? 😊

A magyar válogatottban két játékos eltiltott volt sárga lapok miatt. Bálint kiesése jelenthette volna a nagyobb problémát, ám a békéscsabai Kerekes Attila remek beugrónak bizonyult. Martost pedig Szántó helyettesítette, a kezdeti bizonytalanság után ő is hozta a jó teljesítményt. Összeállítások és gólszerzők:

A Népsport így írt a gólokról:

„A 23. percben megszereztük a vezetést. Botteron felelőtlen cselezgetésbe kezdett 20 méterre kapujától, elpattant tőle a labda, Nyilasi azonnal lecsapott rá, betört vele a 16-oson belülre, és a kapujából kétségbeesetten kifutó Burgener mellett higgadtan a kapu bal oldalába helyezett. 1-0”

„Az 50. percben a magyar csapat növelte előnyét. Fazekas ívelt be szögletet a jobb oldalról, a kaputól 10 m-re Nyilasi ugrott fel a legmagasabbra, fejese nem sikerült túl erősre. Burgener középen, Wehrli a kapufánál állt, a labda az 5-ös vonalon pattant le, majd onnan a kilépő kapus és a helyét elhagyó védő között a bal sarokba vágódott. 2-0”

„Az 59. percben Fazekas a felezővonalnál leszerelte Wehrlit, majd Müllerhez továbbított, aki a középen kiugró Nyilasit szöktette. A középpályás ezúttal önzetlenségből vizsgázott jelesre, a jobbösszekötö helyén elörerobogó Fazekas elé továbbított, aki 10 méterről a kifutó kapus mellett magabiztosan a jobb sarokba lőtt. 3-0”

Az első két gólnál kellett egy kis segítség a svájciaktól, de az egész meccsen végig olyan volt a hangulat, hogy mi itt csak nyerhetünk. Nagyszerű játékot produkált válogatottunk, a svájci gárdánál pedig ezúttal jelentős védelmi hibák voltak, és talán már az első gól után belátták, hogy nekik itt aznap nem sok esélyük van. Bár ezt talán már hétfőn este belátták 😊

Milyen jó volt ránézni a meccs után a csoport állására. Magyarország a másik négy csapathoz képest egy meccsel kevesebbet játszva is az első helyen állt 8 ponttal. Ha a norvégokat is legyőzzük, akkor aztán bárki bármit tehet, akkor is a csoport első helyén végez Mészöly Kálmán csapata. Fantasztikus érzés volt ez, és ezer fokon izzott a fociláz azokban a hetekben!

Október 31-én jöttek a norvégok, de nem jött velük a repülőgépen a talán legjobb játékosuk, Lund, aki annyira félt a repüléstől, hogy inkább autózott 1500 kilométert, hogy eljusson Budapestre, ez pedig nyilván nem a legjobb felkészülés volt a meccs előtt. Mi ezúttal a legjobb összeállításunkban várhattuk a meccset és természetesen mindenki győzelmet várt. Aztán ez a siker a vártnál sokkal nehezebben jött össze…

A mérkőzésről dokumentumfilm is készült, amely sok fontos momentum mellett azt is bemutatta, hogy az öltözők és a kispadok világában bizony teljesen megszokott dolog a káromkodás. A film bemutatása után a trágár beszéd sokaknál kiverte a biztosítékot, egy ideig Mészöly Kálmánt gúnyosan Kazinczy-díjasként emlegették. Szerintem semmi megbotránkoztató nem volt a káromkodásokban. Mészöly habitusa ismert volt, a meccs hatalmas tétje és mindvégig izzó feszültsége pedig indokolttá tette, hogy néha bizony elszabadultak az indulatok, a meccs végén pedig kitörtek a korábban elfojtott érzelmek is. Mint például, amikor a kapitány a meccs vége felé elküldte a búúúsba azt az arcnélküli szurkolót, aki még döntetlen állásnál a tömegben megbújva pocskondiázta Mészölyt. Kölcsönkenyér visszajár, az eredmény pedig igazolta Mészölyt, és szerintem az igazi szurkolók sem akadtak fent ezeken a néha önkontroll nélküli megnyilvánulásokon.

Mészöly Kálmán, a Kapitány

A kezdőcsapatunk ez volt: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Tóth - Müller, Nyilasi, Sallai - Fazekas, Törőcsik, Kiss. Az első félidőben két szabadrúgásgól született, Bálint lövésével vezettünk, Lund egyenlített, a szünetig már több gól nem esett. 45 perce volt a magyar támadóknak, hogy a rendületlenül védekező norvég védelmen megtalálják a rést. Az északiak nem követtek el olyan hibákat, mint az előző meccsen a svájciak, itt most saját erőből kellett megoldást találni a győztes gól megszerzésére.

Kiss Laci, a norvég-verő

A második félidő első negyedórájában a film tanúsága szerint Mészöly azzal a szándékkal küldte melegíteni Izsó Ignácot, hogy Vasas-béli csatártársa, Kiss Laci helyére álljon be pár percen belül. Kiss viszont nem hagyta magát lecserélni! Ha már a májusi meccsen kiérdemelte a „norvég-verő” címet, a Népstadionban is megrázta magát a 60. percben és egy csúsztatott fejessel megszerezte a vezetést. Innen már nyerésben voltunk, ám hátul azért vigyázni kellett, hiszen a norvégok előtt is adódtak lehetőségek. A harmadik gólunkat Fazekas lőtte a 79. percben, majd ismét Kiss következett a meccs vége előtt 5 perccel. Izsó pedig ezen a meccsen végül nem lépett pályára, ám ő ezt vélhetően aligha bánta, hiszen óriási sikert ért el válogatottunk! Az utolsó, Londonban játszandó selejtező eredményétől függetlenül már biztossá vált, hogy csoportelsőként végzett és kijutott a világbajnokságra a magyar válogatott.

Egy álom valóra vált, Mészöly Kálmán válogatottja célba ért. Az utolsó selejtező meccs már csak az angoloknak volt fontos, meg is nyerték 1-0-ra, így a magyar válogatott mellett ők is utazhattak a spanyolországi Mundialra.

Az 1981 őszi Vb-selejtezőkről az összefoglaló videók a cikk végén, a hirdetés alatt nézhetőek meg.

A történet ezen a ponton megszakad, hogy aztán majd a következő részekben már a világbajnokságra készülő válogatottunk felkészülésével folytassam. Azon kívül lesz még szó újabb személyes emlékekről, és nem utolsósorban egy kiváló női kézilabdacsapatról is.

*** Ha biztosításra van szükséged, netán hitelfelvételi lehetőség vagy hitelkiváltás iránt érdeklődsz, a 70-3170694 telefonszámon állok rendelkezésedre. Hívj nyugodtan, ha kérdésed van.