Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. A túra során felidézzük múltunk eseményeit 1974-től kezdve, és évről évre haladunk előre időutazásunk során. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Remélem, olvasóimban is felidéz ez a kis olvasmány néhány szép emléket.
Tizenharmadik állomásunk évszáma
1982
Ennek az évnek az elején több hetes túrára indult a világbajnokságra készülő labdarúgó válogatottunk a Föld túlsó oldalára. A felkészülést január végén Ausztráliában kezdték, ahol nem túl erős helyi klubcsapatok ellen játszottak, majd ezután februárban két hivatalos barátságos válogatott meccs következett a meglepetésre szintén a Vb-re kijutott Új-Zéland ellen. Hogy mi lehetett ezen túra célja? Gondolhatunk itt arra, hogy elsősorban a szövetség kasszájának gyarapítása, mivel bizonyára jó pénzt kínáltak válogatottunk vendégjátékáért. Tekinthető volt ez az utazás egyfajta jutalomnak is, hiszen vélhetően életre szóló hatalmas élményt jelentett ez a túra a résztvevőknek, akik ilyen távoli országokba aligha juthattak volna el egyébként. Főként nem az akkori politikai rendszerben, ahol nem csak az útlevélhez jutás, de a valutaváltás is erősen korlátozva volt. Utóbbit akkortájt sokan a Váci utcában oldották meg, a márkakereskedőknél. Akik nem csak márkával, de dollárral is kereskedtek 😊
Na de lássuk csak, mi is lehetett szakmailag a haszna ennek az Ausztrália-Új-Zéland kirándulásnak. Az összeállításokat nézegetve azt látom, hogy természetes módon a már akkor külföldi csapatokban játszó kevés szerencséseket nem engedte el klubjuk erre a hosszú túrára. Így hát Mészáros, Martos, Bálint, Müller és Fazekas nevét hiába keressük a fellépők között, ám lehetőséget kaptak olyanok, akik addig keveset vagy egyáltalán nem játszhattak a Vb-selejtezőket sikerrel megvívó válogatottban. Új-Zéland ellen debütált az akkor még a ferencvárosiakat erősítő kapus, Kakas László, és a nyíregyházi középpályás, Moldván Miklós. A két hivatalos meccsen szintén szerepet kapott a kispesti jobbszélső, Bodonyi Béla, valamint a ferencvárosi balszélső Pölöskei Gábor, a fehérvári középpályás, Csongrádi Ferenc és az angyalföldi csatár, Izsó Ignác is. Ebből a hat játékosból a világbajnokságon végül csak Csongrádi és Pölöskei jutott szóhoz.
Mészöly Kálmán kapitány az ausztráliai gyakorló meccsek mindegyikén kezdőként játszatta a Vasas legendáját, Várady Bélát, aki aztán Új-Zélandon már csak szűk félórányi játéklehetőséget kapott csereként beállva. Béla egyébként az 1981-es évben több hónapon át sérült volt, emiatt nem juthatott szóhoz a Vb-selejtezőkön, de Mészöly szerette volna megadni neki azt, amiről 1978 nyarán lemaradt, vagyis a világbajnoki szereplés lehetőségét. Az angyalföldi nehéztüzér balszélső az argentínai Vb selejtezőin alapember volt, akkoriban játszott élete legjobb formájában, ám egy jelentéktelen felkészülési meccsen, a mieink által ismeretlen műfüves pályán olyan combizom húzódást szenvedett, ami miatt nem tudott játszani Argentínában. Aztán sajnos a 82-es Vb-ről is lemaradt, talán a formája miatt.
A világbajnokságra utazó válogatott keretbe kerülésért hatalmas csata zajlott. Természetesen megvolt az alapcsapatunk, akik kiharcolták a Vb-részvételt, és ebbe a keretbe bekerülni, akár csak kiegészítő emberként is, nagyon nehéz volt. Pölöskei mellett csak a fehérvári Csongrádi Ferencnek és a győri Szentes Lázárnak sikerült beverekednie magát a válogatottba, úgy, hogy játéklehetőséget is kapjanak a világbajnokságon. A győriek közül tehát csak a középcsatáruk került be a Vb-keretbe, és ebből volt némi értetlenkedés, ugyanis sokan több győri játékost követeltek volna be a nemzeti tizenegybe. Hiszen akkor a Rába ETO nagyszerű csapattal, szenzációs támadófocit produkálva elhódította a bajnoki címet a Ferencváros elől. A győriek 102 gólt szereztek, játékukkal általános közönségsikert arattak, a bajnoki versenyfutásban a pártatlan nézőket is maguk mellé állították. Szentesen kívül Hannich Pétert és Póczik Józsefet is bekövetelték a válogatottba, vagy éppen a zseniálisan cselező ifjú Hajszán Gyulát is sokan szívesen látták volna már akkor címeres mezben.
A győriek úgymond mellőzése kapcsán a színfalak mögött volt is némi vita, ám én úgy vélem, hogy Verebes József ETO-ja csapatként, a megszokott társakkal együtt működött a legjobban. Tehát nem lehetett kiemelni és hipp-hopp beépíteni a válogatottba 3-4 vagy több győrit, bármilyen sikeresek is voltak azon a tavaszon. Mészöly Kálmán a Vb előtti utolsó felkészülési meccsen, Peru ellen három győrinek is megadta a lehetőséget a bizonyításra, hiszen a kezdőcsapatban volt Hannich, Póczik és Szentes is. Ebből egy igen szokatlan 3-3-4 felállás lett:
Ilyen 4 csatáros formációban előtte már hosszú évek óta nem szerepelt a válogatott, hasonlóra talán még a hatvanas évek 4-2-4 rendszerében volt példa. De Mészöly szerette volna megnézni, hogy mire képesek így együtt, három ETO játékossal a fedélzeten. A világbajnokságon talán Salvador ellen lehetett volna ennyire támadó szellemű csapatot pályára küldeni. Ezzel az összeállítással más célja nem nagyon volt Mészölynek, talán csak az, hogy megmutassa a győrieket a csapatba követelőknek, hogy nem olyan könnyű nekik azonnal összeszokniuk a Vb-selejtezőkben jól egybekovácsolódott alapemberekkel. Peru ellen ugyan Szentes már az 1. percben megszerezte a vezetést, ám a vége egy kiábrándító játékkal elszenvedett 2-1-es vereség lett. Így hát Hannich és Póczik végül lemaradt a világbajnokságról, ahol a jól megszokott, a részvételt kivívó alapcsapatunk szerepelt, három új játékossal (Pölöskei, Szentes, Csongrádi) kiegészülve.
Íme a világbajnokságra kiutazott válogatott keret névsora a fenti kép alapján:
hátsó sor: Tóth József, Csongrádi Ferenc, Garaba Imre, Bálint László, Pölöskei Gábor, Kiss László, Rab Tibor, Varga József, Martos Győző
középső sor: Csapó Károly, Szimcsák István, Vinkovics Lajos gyúró, Mezey György, Mészöly Kálmán, Szepesi György MLSZ elnök, Szarvas László, dr. Botár Zoltán, dr. Gótzy Gyula, Sándor Imre gyúró, Kerekes Attila
első sor: Katzirz Béla, Nyilasi Tibor, Bodonyi Béla, Csuhay József, Szentes Lázár, Kiss Imre, Sallai Sándor, Törőcsik András, Müller Sándor, Fazekas László, Mészáros Ferenc.
Az imént már említettem, hogy Várady Béla bizonyára a formája miatt nem került be a Vb-csapatba. Kis híján Kiss nélkül is maradtunk, mert a rossz forma a Vasas másik zseniális csatára esetében is elmondható volt. Kiss Lacitól roppant kevés volt az a 11 gól, amit ebben a szezonban elért. Ám Mészöly Kálmán szerencsére Kiss Lacihoz ragaszkodott, továbbra is bízott az angyalföldi csatárban, hiszen Kiss a selejtezők során is sokszor szinte észrevehetetlen volt a pályán, aztán a norvégok ellen kétszer is kettő kulcsfontosságú gólt szerzett. A kapitány és a közvélemény is nagyon várta, hogy a világbajnokságon magára találjon a csatár. Aztán ez meg is történt, meg nem is történt meg, de most még ne ugorjunk előre, a Spanyolországban történteket majd egy következő részben szeretném felidézni.
álló sor: Győrffí László pályaedző, Onhausz Tibor, Csonka Gyula, Szániel János ügyvezető elnök, Verebes József vezetőedző, Póczik József, Mile Sándor, Józsa Zoltán gyúró
középső sor: Palla Antal, Hlagyvik Gábor, Gyurmánczi Ottó, Glázer Róbert, Hannich Péter, Pardavi Károly, Kiss Csaba
első sor: Burcsa Győző, Szentes Lázár, Szabó Ottó, Kovács László, Szíjjártó László, Hajszán Gyula, Magyar Lajos
A korábbi bejegyzésekben már írtam róla, hogy ez volt az első szezon, amikor a Fáy utcába kerülve, ott lakva, ott töltve a nyarat, szinte az összes edzést és edzőmeccset végignézve Vasas szurkolóvá lettem. A korábbi évekhez - például az előző évi bronzérmes és kupagyőztes csapathoz - képest viszont hatalmas visszaesés történt 1982 tavaszán a piros-kékek teljesítményében. Az előző évtizedek eredményei, a bajnoki címek, a kupagyőzelmek után a 12. helyezés óriási kudarc volt Angyalföldön. A bajnokság első felében, a 17. forduló után még 20 ponttal 5. helyen állt a Vasas, 3 ponttal elmaradva a listavezető Újpesti Dózsától. Onnan még akár a dobogós hely is lehetett volna a cél, hiszen a Ferencváros ekkor még 3 ponttal a Vasas mögött állt, végül pedig az aranyéremért csatázott a Rába ETO ellen. A Vasas számára az igazi csalódást a tavasz jelentette, amikor egymást követték a váratlan vereségek és végül a mezőny második felében kötött ki az előző évtizedek során a bajnoki címre szinte mindig esélyes piros-kék gárda. Egy kapott gól igencsak megmaradt az emlékeimben erről a tavaszról, jobban mondva 1982 februárjának végéről. Az akkor még újpesti, később a Vasasba került Birkás Péter 15 méterről fejelt gólt Leboniczky Imrének. Nem akármilyen potya volt ez, és előjele a katasztrofális tavasznak. Én pedig 14 évesen, friss piros-kék szurkolóként mindjárt az első szezonban megtapasztalhattam a kudarc ízét a Fáy utcában.
Azért néhány szép emlékem így is maradt ebből a bajnokságból. A 3-1-es győzelem a Fradi pályán, az 5-0 a Zalaegerszeg ellen, vagy a KEK-ben a kiütéses siker (8-0) a ciprusi csapattal szemben. Na és persze a válogatott őszi remek szereplése. Életem első válogatott meccsén Ausztria ellen voltam ott apámmal a Népstadionban, így a helyszínen láthattam, amikor Várady Béla belőtte utolsó válogatottbeli gólját, természetesen szabadrúgásból. Sajnos az az 1982 márciusi meccs is vereséggel végződött (2-3), akárcsak a Peru elleni, fentebb már említett találkozó.
Az Nb1 bajnoka a Rába ETO lett, nem kis meglepetés volt ez, hiszen a győriek az előző két évtizedben meglehetősen szürke szereplők voltak a bajnokságban. A gólkirály Hannich Péter lett, azért itt tegyük hozzá, hogy a 22 gólja jelentős részét tizenegyesből szerezte. A győriek középcsatára, Szentes 21 gólig jutott. Csak érdekességként jegyezném meg, hogy a ferencvárosiak ásza, Nyilasi Tibor is szokatlanul gólszegény szezont produkált mindössze 10 gólt elérve. Nyilasi és Kiss Laci, a válogatott kulcsemberei, az előző szezonban ennél jóval eredményesebbek voltak, amikor is előbbi 30, utóbbi 25 gólig jutott.
A bajnoki cím a 32. fordulóban rendezett Ferencváros-Rába ETO meccsen dőlt, ahol a győriek 30.000 néző előtt nyertek 4-3-ra az Üllői úton. A két csapat összeállítása és a gólszerzők:
Lássuk a bajnokság végeredményét, a góllövőlistát és az összes eredményt:
A csalódást okozó tavaszi hónapok után a nyár viszont frenetikusan jól sikerült, jött egy három hetes nyaralás a Balatonnál, miközben zajlott a világbajnokság. Sok-sok jó sztori történt azon a nyáron. Ez lesz a következő részek témája. Még egy szót arról is szeretnék ejteni, hogy a facebook oldalunk, a Magyar Retro Sport éppen ma lett 3 esztendős. Igazán nem gondoltam arra 2017 szeptemberében, hogy hamarosan már 2.000 követője lesz az oldalnak, mint ahogy azt sem gondoltam volna akkor, hogy valaha is blogot fogok írni az előző évtizedekből származó emlékeim alapján. De nagyon tetszik (remélem, nektek is!), örülök, hogy belevágtam, és jönnek az új részek is hamarosan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése