Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. A túra során felidézzük múltunk eseményeit 1974-től kezdve, és évről évre haladunk előre időutazásunk során. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Remélem, sokakban felidéz majd ez a kis olvasmány néhány szép emléket.
Tizenötödik állomásunk évszáma újra
1982
Az 1982 június 16-án megjelent lapok sportrovatai a pár napja kezdődött labdarúgó világbajnokság szenzációjaként számoltak be a magyar válogatott óriási különbségű győzelméről. A Salvador elleni 10-1 (3-0) több rekordot is megdöntött: az egy csapat által lőtt legtöbb gól és a második félidőben elért gólok száma mellett szintén egyedülálló teljesítmény Kiss László mesterhármasa csereként beállva. Ezek a rekordok azóta is felülmúlhatatlanok.
Ilyen laza bemelegítő mérkőzés után következtek az argentinok, akik a Vb nyitómeccsén kikaptak Belgiumtól, így nekik az ellenünk játszott meccs élet-halál kérdése volt. Ha nem nyernek a második meccsükön sem, akkor minimálisra csökkent volna a továbbjutási esélyük. Magyar oldalon pedig még kísértett az előző Vb rossz emléke, amikor nyert állásból kaptunk ki ellenük. Mindenkiben másképp élnek az emlékek, hogy abban a 78-as vereségben mennyire volt szerepe a portugál bírónak - szerintem az argentinok azon a meccsen jobbak voltak, fizikálisan és mentálisan is fölénk nőve bedaráltak minket, és kihasználták kapusunk és védőink hibáit.
Argentína világbajnok csapata 1978 óta Diego Maradona személyében erősödött egy zsenivel, aki a nyolcvanas és kilencvenes években a világ legjobb játékosai közé tartozott. Sokak véleménye szerint a korábbi futballkirályt, Pélét is felülmúlta és így Maradona a valaha élt legjobb labdarúgó. Az argentinok szenzációs 10-ese ellenünk a második vb-meccsére készült. Az első napon a belgák meg tudták oldani a kis termetű támadó semlegesítését, és magyar oldalon már a világbajnokság kezdete előtt is az volt talán a legnagyobb feladat, hogy miként állítsuk majd meg az argentin zsenit.
Sallai Sanyi kapta a feladatot, hogy követő emberfogással vegye le a pályáról az ellenfél karmesterét. A fiatal debreceni védekező középpályás a 10 hónappal korábbi bukaresti Vb-selejtezőn a románok irányítóját remekül kikapcsolta a játékból, de Maradona és az argentinok sokkal nehezebb feladatot jelentettek. Argentína győzelmi kényszerben volt, emiatt maximális fordulatszámon pörögve estek neki válogatottunknak, nekünk viszont a 10-1 után akár egy gól nélküli eredmény is tökéletes lett volna a második meccsen.
Az azóta is sok vitára okot adó összeállításunk tükrözte ezt a döntetlenre vágyó szándékot:
Mészáros – Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. – Rab, Sallai, Nyilasi, Varga J. – Kiss L., Pölöskei.
A meccsen történteket utólag kielemezve Mészöly Kálmán beláthatta, hogy nem volt jó ötlet az összeszokott középpályát és csatársort ennyire felbolygatni. Rab Tibor és Varga József, bár mindketten nagyszerű játékosok voltak, de idegenül mozogtak a középpályán, elől pedig hiányzott Fazekas (vagy Törőcsik) a támadások segítése és ezzel a védelem átmeneti tehermentesítése céljából. Ráadásul az argentin támadások fő csapása már előre láthatóan is a védelmünk jobb oldalára irányult, így már csak emiatt is érthetetlen, hogy miért az ellenkező oldalt erősítette fel Mészöly két balhátvédünk, Tóth Jokka és Varga egyidejű csatasorba állításával.
A balatonlellei üdülő ebédlőjében néztük a mérkőzést, és a TV előtt összegyűlt nyaralók aggodalmasan figyelték a meccsen történteket. Akkoriban volt egy olyan bölcsesség, hogy jóval erősebb csapat ellen játszva az első negyedóra a legnehezebb, ha azt kihúzzuk kapott gól nélkül, akkor jöhet a jó eredmény. Az első 15 percet megúsztuk, akkor az argentin dominancia még nem érett góllá. A mieink az első félidőben alig tudtak támadást vezetni, kevés alkalommal jutottak el a dél-amerikaik kapujáig, és ezzel a védelmünk folyamatos terhelésnek volt kitéve, az előrevágott labdák azonnal jöttek is vissza a kapunk elé. Itt ütött az vissza, hogy a stabil védekezés reményében Mészöly kivette a csapatból Müllert és Fazekast, mert a helyükre a középpályára bekerült védők nem tudták hatékonyan segíteni a két csatárt. Egyedül Nyilasi mert játszani, cselezni, előretörni, de az ő viszonylag jó játéka kevés volt támadásban.
Az első negyedóra után erősebben beszorultunk, hajmeresztő hibák jellemezték a védelmünket, rossz hazaadás, saját kapufára fejelt szöglet, rossz kapuskidobás. Mondhatni, hogy a meccs kezdeti szakaszában Bálint László, a csapat legrutinosabb védője volt a legveszélyesebb Mészáros kapujára: előbb egy rossz hazaadását védte visszavetődve Bubu, majd egy szöglet után a bal kapufa hárította Bálint csúsztatott fejesét. Egyébként ez volt Bálint utolsó meccse a válogatottban, és nagy kár, hogy ilyen rosszul sikerült.
A szünetig már nem tudtuk megúszni kapott gól nélkül. Sorozatos labdavesztéseink és szabálytalanságaink után egy beívelt szabadrúgásból kaptuk az elsőt a 27. percben, amikor a visszafejelt labdát az ötösről lőtte kapunkba Bertoni. Rosszul helyezkedtek a védők, és az üresen maradt csatár kíméletlen volt, akárcsak 4 évvel korábban. A második kapott gól 2 perc múlva ismét magyar hibából született. Rossz labdakihozatal, szerelés a térfelünk közepén, azonnal jött a kontra, Bertoni egyedül maradt, Mészáros nem tudta hárítani a lövést, Maradona pedig, hátán Sallaival az üres kapuba fejelte a második gólt. Sallai hiába volt ott a nyakán, a szenzációs 10-es fürgébben kapcsolt, gyorsabb volt.
A 82-ben játszott három Vb-meccsünk közül csak az Argentína elleni található meg jelenleg a videómegosztón. Mielőtt megírtam ezt a bejegyzést, több részletben végigszenvedtem újra a meccset. Tanulságos volt 38 év után ismét látni, mi hogyan történt ezen a meccsen, és feltűnt, hogy Mészöly Kálmán csapata rengeteg súlyos hibát követett el védekezésben. Az argentin válogatott sztárjai nehezen követhetően cseleztek, bokából passzoltak, villámgyorsan tették egymásnak a labdát, és alig tudták követni őket a magyarok gondolkodásban és futósebességben lassabb játékosai. Ekkora technikai és sebességbeli hátrányt csak hibátlan helyezkedéssel, nagyobb összpontosítással lehetett volna levédekezni. Viszont a magyar válogatott védői elemi hibákat vétve, saját térfelünkön labdákat veszítve többször is besegítettek az ellenfélnek. Az első félidei két gól és később a negyedik találat is ilyen hibáink után esett.
A szünetben beállt Fazekas, de meglepetésre az addigi jobbhátvéd Martost váltva. Maradona követését Garaba vette át, Sallai pedig jobbhátvédként folytatta. Középpályásunk sajnos néha rossz helyezkedéssel, idegenül mozgott ezen a poszton. Akkoriban Sallai még középpályás volt a Debrecenben és a válogatottban is, jobbhátvédet a Honvédba igazolása után csináltak belőle. Mindenesetre ez a Martos-Fazekas csere is rosszul sült el, még inkább megkavarta az amúgy is megbolygatott védekezésünket. Garaba sem tudta megállítani Maradonát, talán ezen az estén nem is lett volna olyan játékos a Földön, aki egy az egyben lefogta volna az argentin zsenit. A második félidőben még Nyilasi is besegített Maradona őrzésébe, talán életében akkor védekezett a legtöbbet egy meccsen a Fradi csillaga. Mindezt úgy, hogy Rab és Varga előrébb játszott, mint csapatunk karmestere, aki néha még a jobbhátvéd helyén is védekezett.
A szünet után tovább folyt a macska-egér harc, az argentinok úgy lőttek újabb két gólt, hogy már kevésbé hajtottak. Pölöskei szép lövése révén sikerült egy gólt elérnünk, de az aligha nevezhető szépítésnek, hiszen ez a meccs összességében nagyon csúnyára sikerült, mind egyéni teljesítményeket nézve, mind a kapitány rossz taktikáját látva. A magyar szurkolók nagyon csalódottan állhattak fel a tv-készülékek elől a meccs végén, már aki végignézte ezt a fájdalmas teljesítményt. Ekkora alárendelt szerepre senki nem számított. Meggyőződésem, hogy ha Mészöly megtartja a már összeszokott összeállítást, a középpályán Müller, Sallai, Nyilasi, elöl pedig Fazekas, Kiss és Pölöskei, esetleg Törőcsik, akkor kevésbé lettünk volna egy ilyen sima vereségre kárhoztatva.
A meccs után nem maradt más hátra, mint hogy a stábunk tagjai valahogy nagyon gyorsan felrázzák a játékosainkat, hiszen a továbbjutáshoz a harmadik meccsünkön le kellett győznünk Belgiumot. Erre a sorsdöntő összecsapásra 4 nappal később került sor. Sajnos ez a felvétel nincs már fent a neten, sőt még egy rövid összefoglalót sem találtam, így erről emlékezetből írok.
Az összeállításunk ez volt:
Mészáros – Martos, Kerekes A., Garaba, Varga – Müller, Nyilasi, Pölöskei – Fazekas, Törőcsik, Kiss L.
Ugye mennyivel kreatívabb, reménytelibb ez a 11, mint az előző meccs összeállítása? Volt is esélyünk nyerni, nem is kevés jó lehetőség adódott erre csapatunk előtt. A vezető gólunk egy nagyszerű Varga kilépés és határozott lövés eredménye volt. A találat előtt és utána is volt esélyünk további gólokat elérni, de Nyilasi és Kiss is kihagyott olyan számukra ziccernek számító lehetőséget, amit jobb napokon hidegvérrel értékesítettek volna. Ám valahogy ezen az estén Varga József gyönyörű gólján kívül minden rosszul sült el számunkra.
A kulcsmomentum, a meccs fordulópontja szerintem a Fazekas elleni durva szabálytalanság volt, amikor a kiugró csatárunkat Pfaff kíméletlenül letarolta a 65. percben. Manapság ezét egészen biztosan kiállították volna a belga kapust, 1982-ben megúszta ezt a súlyos faultot egy sárga lappal. Sokra mentünk ezzel és a kapott szabadrúgással is… Ha Pfaff elengedi Fazekast, akkor biztos a 2-0, ha kiállítják a kapust, akkor pedig az utolsó 25 percet emberelőnyben játszhatjuk le. Mindkettőt megúszták a belgák.
És ahogy ez ilyenkor lenni szokott a meccs végén jött egy magyar védekezési hiba. A csereként pár perce beállt Csongrádinak fel kellett volna rúgnia a félpályánál az előretörő Ceulemanst, de elengedte. Kerekes Attila későn keresztezett, ő már buktatni akart, de sikertelenül, és a beadás után Czerniatynski lövését nem tudta hárítani Mészáros. Ne hibáztassuk ezért Bubut, ő az előző két meccsen rengeteg bravúrt bemutatott, most nem tudott újabb sorsdöntő védést produkálni. Talán sokkal inkább már Ceulemans előretörését kellett volna megakadályozni, akár olyan kíméletlenül, ahogyan azt Pfaff tette a másik oldalon Fazekassal szemben.
A 82-es világbajnokság tehát a magyarok nélkül folytatódott tovább. Volt még rengeteg érdekesség, emlékezetes párharcok sora következett, köztük a sokak szerint valaha volt legjobb Vb-meccs is. Ezekről fog szólni sorozatunk következő része.
*** Ha biztosításra van szükséged, netán hitelfelvételi lehetőség vagy hitelkiváltás iránt érdeklődsz, a 70-3170694 telefonszámon állok rendelkezésedre. Hívj nyugodtan, ha kérdésed van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése