Virtuális kirándulásra hívlak, kedves olvasóm. A túra során felidézzük múltunk eseményeit 1974-től kezdve, és évről évre haladunk előre időutazásunk során. Főként a sport történéseiről lesz szó, és néha egy kis kitekintést teszünk az akkori világ egyéb eseményeire is. Remélem, olvasóimban is felidéz ez a kis olvasmány néhány szép emléket.
Tizennegyedik állomásunk évszáma
1982
Az előző részt úgy zártam, hogy a frenetikusan jól sikerült 1982-es nyár emlékei következnek most. Többször is eszembe jutnak még érdekes emlékek utólag, így most ismét egy kicsit megállítom az időt, mielőbb továbbhaladnék. Történt ugyanis egy számomra fontos esemény még május végén, amikor már túl voltunk a Peru elleni vereségen, és Mészöly Kálmán még finomítgatta a válogatott játékát és összeállítását is néhány, klubcsapatok elleni felkészülési találkozón.
Május 26-án például a Hercules Alicante nevű spanyol gárda ellen játszott válogatottunk. Összeállításunk ez volt: Katzirz — Csuhay, Bálint, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Csongrádi — Fazekas (Bodonyi 69. perc), Törőcsik (Szentes 69. perc), Pölöskei. Az eredmény 4-2 lett, a góljainkat Pölöskei, Csongrádi, Szentes és Bálint lőtte, de ezek csak a tények, a történetben nem ez az érdekes.
A szerda délután játszott találkozót 8.000 néző tekintette meg a Fáy utcai stadionban. No, és most jön az, ami miatt erre az eseményre még visszatekintek. Számomra és néhány osztálytársam számára nem az eredmény volt a fontos, hanem a részvétel, ugyanis páran ott voltunk a lelátón. Nekem volt a legkönnyebb ezt megtennem, ugyanis a lakásunktól nagyjából 50 métert kellett sétálni a lelátóig. A meccsen szurkoltunk lelkesen, kis csapatunk többsége magyar lobogóval a nyakában. Ez tetszhetett meg annak a bácsinak, aki a meccs szünetében odajött hozzánk. Bemutatkozott, hogy ő Vándor Kálmán újságíró, és szeretne néhány dolgot kérdezni, valamint a fotós kolléga készítene egy képet kis csapatunkról, ha beleegyezünk. Naná, hogy benne voltunk a dologban!
A következő napokban lestem az újságokat, hogy miben lesz benne az írás. A Vasas klubháznak több napilapra is volt előfizetése, ezeket minden reggel hozzánk, a gondnoki lakásba adta be a postás. Így hát iskola előtt volt pár percem átfutni az érdekesebb lapokat, főként a Népsportot. A velünk készült riport végül a Népszava június 13-ai, vasárnapi számában jelent meg. Aznap kezdődött a világbajnokság Spanyolországban és Vándor Kálmán a nagy esemény beharangozó írásába szőtte bele a velünk folytatott rövid beszélgetés morzsáit, és a rólunk készült fotó is megjelent. Jó és egyben furcsa érzés is látni ennyi év távlatából a gyerekkori önmagunkat.
A beharangozó írásból idézek néhány mondatot, ugyanis szerintem jól érzékelteti a magyar válogatott szereplése iránti várakozást, az érzéseket, amik az előző, gyakorlatilag totális bukásként értékelt Vb után voltak a szurkolókban és a sajtó munkatársaiban:
„Négy évvel ezelőtt - mint ha ma lenne - hasonló érzésekkel foglaltuk el szálláshelyünket Buenos Airesben, és a Remény sugárútjának neveztük a megtett utat. Most Alicantéba vezetett, ahol a Hotel Sidi San Juan fogadta a magyar válogatottat. De a légkör megegyezik a négy évvel ezelőttivel: tisztában vagyunk képességeinkkel, de nem lelkierőnkkel. S ez megszabja a tollforgató szerepét is, mert hiszen mire alapozza tudósításait: a meglevő tehetségre vagy a hiányzó harci készségre.”
„Azt világosan kell látni, hogy a világbajnok és az Európa- bajnok-helyezett válogatottak ellen a papírforma ellenünk szól. Akár Argentínát akár Belgiumot vesszük is, az esélyek ellenünk beszélnek. Mi marad hát nekünk? Salvador és az esélytelenek esélye. Nem sok!... De azt is meg kell ragadni. Ha nem a magyar válogatott csapat büszkesége miatt, hát a hívei érdekében. Itt van ez az öt kisgyerek, még általános iskolások, de már nemzetiszínű lobogóba burkolózva mennek ki a válogatott mérkőzéseire, mert úgy érzik, hogy ha a magyar színekről van szó, akkor róluk is szó van. S ezeket a gyerekeket és a felnőtteket, a sportkedvelő és támogató társadalmat becsapni nem szabad!”
Ha van kedvetek, olvassátok el a teljes cikket, beteszem ide:
Következett a június, elballagtunk a nyolcadik osztályból. Az általános iskolai ballagás kisebb esemény ugyan, mint a középiskolai, de számomra egy korszak lezárását jelentette. Ugyanis ezzel szinte minden kötelék elszakadt, ami az előző nyolc évben Újpalotához, az osztálytársakhoz, a barátokhoz kötött. Akkoriban nem volt olyan egyszerű a kapcsolattartás, mivel se mobiltelefon, se internet nem létezett még hosszú ideig. Csak a szerencsés kiváltságosoknak jutott vezetékes telefon, így a Fáy utcában eltöltött évek alatt nálunk is félig-meddig volt ilyen lehetőség, mivel munkaidő végeztével a központi vonalat lekapcsolták a lakásunkba. Olyankor lehetett tőlünk telefonálni, és néha igénybe is vették ezt a lehetőséget híres sportolóink is, például Várady Béla, vagy éppen egy Vasas-Debrecen meccs után Sallai Sanyi jött telefonálni hozzánk.
Ám az osztálytársaimnál nem volt bevezetve a telefonvonal, így ez a kapcsolattartási lehetőség nem tudott működni köztünk. A ballagás után volt egy záróbuli és utána elköszöntünk egymástól. Sok volt osztálytársammal évtizedekig nem találkoztunk, pedig nagyon jó kis közösség voltunk. Aztán többfelé fújt minket szét a szél és az évek múlásával mindig más volt éppen a fontos. Jöttek egymás után a feladatok, a középiskola, az érettségi, aztán a sorkatonai szolgálat, majd már az önálló felnőttélet elkezdése, a családalapítás. De aztán 30 év után, 2012-ben tartottunk egy osztálytalálkozót, amit aztán követett még sok ilyen esemény kisebb-nagyobb körben, ahol újra fel lehetett idézni az általános iskola, a gyermekkor emlékeit.
A ballagási záróbuli után azonnal jött egy három hetes nyaralás a Balatonnál, három különböző helyen, miközben zajlott a világbajnokság és a tv-készülék előtt együtt szurkolhattunk a többi szállóvendéggel. Először néhány napot Zalakaroson töltöttünk egy szállodában. A nappalok a strandon teltek, bár a szüleimmel nem volt ez akkora élmény, az esték pedig meccsnézéssel teltek. A társalgóban a tv előtt gyűltek össze a fociszerető férfiak és együtt néztük a Vb nyitómeccsét, ahol a többség inkább Belgiumnak szurkolt Argentína ellen. Gondolom egyrészt a kisebbnek jó szurkolni semleges nézőként, másrészt pedig még sokan haragudtak az argentinokra az előző világbajnokságon történt események, köztük a magyarok elleni meccsük miatt. Sokan 1978 óta is Garridót és az ő részrehajló bíráskodását (na, finoman fogalmaztam) emlegetik.
A nyitómeccs után még örültünk a belgák győzelmének, azonban a későbbi események tükrében a magyar csapatnak sokkal jobb lett volna, ha Argentína nyer a belgák ellen. Mert akkor továbbjutottunk volna a szerzett 3 pontunkkal. De ki láthatta ezt előre…
A mieink első meccsére június 15-én került sor, az ellenfél a teljesen ismeretlen Salvador volt. Mai napig is fel tudom idézni azt a várakozást, ahogy a hotel társalgójában elhelyezkedtünk a tv előtt. Akkoriban még, legalább is abban a hotelben a szobákban nem volt tv, de jobb is volt így, többekkel együtt örülni a magyar csapat szenzációs eredményének. Az összeállításokat akkoriban a Népsportból szinte biztosra lehetett venni (ritkán volt csak eltérés a közölthöz képest):
Nekem Vasas drukkerként kicsit rosszul esett, hogy Kiss Laci nem került be a kezdőcsapatba, hiszen ő volt a legeredményesebb játékos a selejtezőkön, ráadásul a Salvador elleni meccs volt az, amire komoly győzelmi esélyekkel készülhettünk, ám Mészöly kapitány Törőcsik és Pölöskei csapatba állítását látta jónak. Mindenesetre a hotel tv-je előtt már a meccs kezdése előtti percek is bizakodó hangulatban teltek, és nagy örömünkre az első gól már a 4. percben megérkezett, amikor Nyilasi Tibi bólintotta a hálóba a labdát. Majd következtek szépen sorban az újabb és újabb formás magyar támadások és gólok is:
Nyilasi a 4. percben, Pölöskei a 11. percben, Fazekas a 24. percben, Tóth az 51. percben, Fazekas az 54. percben, Ramirez a 65. percben, Kiss L. a 70. percben, Szentes a 71. percben, Kiss L. a 73. percben, Kiss L. a 77. percben, Nyilasi a 83. percben.
Az összes gólunk látható itt (sajnos nem az eredeti kommentárral, hanem zenésen):
Fantasztikus volt ezt a meccset, ezt a rengeteg gólt látni és együtt örülni több más focirajongó szállóvendéggel. A 10-1 persze nagy reményekre nem adott okot a további két csoportmeccsünk tekintetében, hiszen pár nap múlva Argentína várt ránk. Utána pedig az 1980-as Európa bajnokság meglepetéscsapata Belgium következett, akik ugye a nyitómeccsen megtréfálták a Vb-címvédőt. Bár ne tették volna… Így ugyanis azt lehetett előre kimatekozni, hogy mivel a gyenge Salvador ellen szinte biztosan nyernek riválisaink is, így nekünk muszáj lesz legalább döntetlent játszani Argentína ellen, vagy pedig le kellene győznünk Belgiumot.
Élénken él bennem, ahogy következő nap többször is végigolvastam a meccs tudósítását a Népsportban és lepergettem magamban az előző este góljait. A zalakarosi strandon akkor ez volt számomra a legkellemesebb elfoglaltság. Bár szuper volt az idő és mehettem volna pancsolni is. A sportújságban a moziműsort is hatalmas örömmel nézegettem, mivel azon a héten volt a magyarországi bemutatója a Szóljon a rock című filmnek. Aki az AC/DC-t szerette már akkor, a Brian Johnson előtti időkben is, az tudja miről beszélek. Bon Scott egyszeri és megismételhetetlen volt. Na és persze az ifjú Angus Young, az örökmozgó. Hahhh, várt rám a nyaralás után egy hatalmas mozi- és koncertélmény is!
Közösségi szurkolásban a következő héten is volt még részem, de az már nem volt ennyire örömteli, legalább is a magyar válogatott eredményei szempontjából. A 10-1 után következő nap délutánján már tovább is mentünk Zalakarosról. Nyaralásunk következő állomása a balatonlellei Vasas üdülő volt, ahol 2 hetet tölthettünk el. Ez kiváltképp kiváltságos dolognak számított, hiszen egy átlagos gyári dolgozó nagyon boldog lehetett már 1 hetes beutalóval is. A 2 hét alatt lezajlott a világbajnokság első szakasza, és kialakult a második körbe jutó 12 csapat. Balatonlellére érkezve még reménykedhettünk egy jó folytatásban, igazából inkább a belgák legyőzésére láttunk esélyt, az argentinok elleni pontszerzés kevésbé tűnt elérhetőnek.
A magyar válogatott Argentína és Belgium elleni meccséről és a világbajnokság további eseményeiről fog szólni a sorozat következő része. Remélem, továbbra is velem tartotok, és köszönöm eddigi figyelmeteket.
*** Ha biztosításra van szükséged, netán hitelfelvételi lehetőség vagy hitelkiváltás iránt érdeklődsz, a 70-3170694 telefonszámon állok rendelkezésedre. Hívj nyugodtan, ha kérdésed van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése